A flamenco cigány - andalúz ihletésű népi műfaj. Alapjai, melyek mélyen a hispán - andalúz kultúrában gyökereznek, az énekben, a gitárjátékban és a táncban öltenek formát.
A flamenco tükre és tanúsága a spanyol élet számos évszázadának, így a teljes emberre hatást gyakorol: viselkedésében, életfelfogásában, öltözködésében, szerep-mintáiban. Egyszóval életérzéssé vált.
A flamenco nem zár ki senkit. Mindenki, aki érzi, mindenki, aki átéli, részt kap világából. A nép az éneken, a gitárjátékon és a táncon keresztül máig őrzi a "flamenco esszenciát", a flamenco szabályait, törvényeit.
A flamenco az ősi táncok, a mágikus rítusok szabályai szerint épül föl: alapját a kör, a ceremóniamester és a résztvevők alkotják. Úgy tűnik, némely flamenco tánc máig megőrizte szertartásjellegét. Kétségtelen, hogy a flamencóban az archaikus rítusok minden eleme megtalálható: kis csoport, ösztönös kör-alakzat formálása, a középponti helyzet szimbolikus megerősítése. A tánc eredeti formában szóló, ahol a táncos azonosulva a zenével, a legszélsőségesebb érzelmeket közvetíti személyisége és mozdulatai által, szinte az extázisig fokozva azt, melyet taps, ütőhangszerek és felkiáltások kísérnek. A lábak kopogása felér egy újabb virtuóz hangszerrel, ugyanakkor a felsőtest és a kar mozgása lágy, folyamatos és ugyanakkor harmóniában van a ritmust ütő lábak mozgásával.
A XX. századra a világ egyik legkülönlegesebb, csodálattal övezett zenei műfajává vált. Két hatás, a kötöttség és az improvizáció folyamatos harcban állása jellemzi előadásmódját. Ez adja a flamenco folyamatos szikrázását, vibrálását, izgalmas jellegét.
Forróság - nyár - tánckurzusok - lüktető zenék - fülledt termekben hullámzó testek - és én egyszer csak beleszerettem egy táncba. Egy táncba? Nem hiszem. Lázasan keresni, kutatni kezdtem azt a csodát, melyet "életérzésnek" neveznek és úgy éreztem, magamban is megvan, megtaláltam végre és olyan jó lenne úgy kibontani - felszínre hozni - mindazokat a belső érzéseket, amelyeket legbelül érzünk, ahogyan Spanyolországban láttam. Oly spontán természetességgel, őszinteséggel, szeretettel vagy dühvel, hogy az már fáj.
Rájöttem valaminek az ízére, ami nem függ nemzeti hovatartozástól, fajtól, országtól - ez lehet mindenkié, így hát az enyém is. Nem tudom igazán megmagyarázni, miért éppen ezt szerettem meg a sok tánc közül, de büszkén vállalom. Ebben magamra találtam és megpróbálom azzal a szakmai alázattal tolmácsolni mindazt, amit tanultam és még fogok tanulni, amit eddigi táncos múltamban a legnagyobb értéknek tartottam.
A tánc mindenkié, de nem mindenki lehet táncművész.
Sokan azt gondolják a flamenco a spanyol néptánc, pedig ennél sokkal többről van szó. Egyesíti az európai és keleti kultúrák hihetetlen gazdag művészeti értékeit. Arab, zsidó, keresztény, indiai, cigány eredetű ősi zenei motívumok ritmusvilágok egymásra hatásából alakult ki. Szervesen hozzátartozik az ott élő emberek vallásaihoz, mindennapi életéhez.
Talán ezért egyre nagyobb a vágy, hogy megismerjük ezt az életérzést, mely évszázadok kulturális kincseit hordozza magában és mégis korszerű, állandóan megújulni képes. (Azonban ma már el kell választanunk a művészi szintre fejlődött profi művészek flamencóját az amatőr rajongókétól.)
A flamenco kifejezőereje rendkívüli és talán ezért olyan vonzó. A tánc, a zene és a dal nyelvén megnyilvánuló érzések szélsőséges skáláját vonultatja fel. Olykor szenvedélyes és lázadó, büszke és elegáns, erotikus és búskomor, boldog és kétségbeesett.
Cante flameno - népszerű délspanyol, andalúziai táncok és dalok neve. Eredete vitatott. Mór és zsinagógabeli zene hatását is feltételezik. A XIX. század elejétől kiváltképpen az andalúziai és az ókasztíliai cigányoknál terjedt el, erről cante gitano-nak is nevezik, és sokan cigányzenének tekintik.
Két stílusfajtáját különböztetik meg. Az egyik a cante jondo, mely mélyről jövő, bensőséges zene, nevezik cante grande-nak is. A másik stílus a cante chico, a kis ének. A gitárosok (tocaoras), az énekesek (cantaoras), egy táncosnő - bailaora - köré csoportosulnak. A cante jondo egyszerű szövege panaszos. Felváltva hangos vagy halk. "Ay Ay"-jal indul, szerelemről, halálról, vétekről szól, rendszerint négy verssorból és refrénből épül fel. A szabad dallamvezetés sztereotip, vagy variált ismétlésekkel, szertelen díszítésekkel és változó ritmikával az énekestől virtuóz előadásokat követel. A drámai és rendkívül kifejező cante jondóban - a sokkal szerényebb cante chicotól eltérően - a gitárral szemben az énekesé az elsőbbség. Alfajai a seguidilla, soleares, martinetes, solea.
A cante chico-hoz tartozik a bulería, alegría, fandango és tango. Az éneket tánc kíséri, vagy csupán bevezeti. Ennek mindkét fajtája baile jondo, baile chico, szóló vagy individuális párostánc. A táncosok lábukkal dobogják (zapateado), kezükkel tapsolják (palmas), vagy castanettával ütik a ritmust.
De falla El cante jondo cante pr mitivo andaluz Granada 1922